Egy mátrix az
elemek alábbi elrendezése, ahol az elemek általában számok vagy függvények:
(F.1)
Az A mátrix tömör megadása:
(F.2)
ahol
az i-edik sor j-edik eleme. Egy m×1 mátrix egy oszlopvektor. Az
vektor az A mátrix i-edik (i=1, 2, …, n) oszlopvektora. Egy A mátrix felírható az oszlopvektorai segítségével:
(F.3)
Mátrixok összeadása, konstanssal való szorzása
Ha az A és B mátrixok mérete azonos (m×n), akkor értelmezhető a két mátrix összeadása:
(F.4)
Az összeadás kommutatív:
(F.5)
Egy mátrix skalárral való szorzása a mátrix elemeinek skalárral való szorzását jelenti:
ahol
(F.6)
Mátrixok szorzása
Ha A egy (m×p)-s mátrix és B egy (p×n)-es mátrix, akkor a két mátrix összeszorozható. A C szorzatmátrix egy (m×n)-es mátrix lesz:
(F.7)
A szorzás nem kommutatív, tehát általában:
(F.8)
A szorzás asszociatív:
(F.9)
A mátrix transzponáltja
Egy A mátrix transzponáltja az a B=AT mátrix melynek elemeire igaz, hogy:
(F.10)
A transzponált mátrixokra fennállnak a következő összefüggések:
(F.11)
Szimmetrikus mátrix, diagonálmátrix, egységmátrix
Legyen A egy (n×n)-es mátrix. Ha A=AT, akkor az A mátrix szimmetrikus. Ha
, akkor A diagonálmátrix.
(F.12)
Ha a diagonálmátrix minden diagonális eleme egységnyi, akkor a mátrix az egységmátrix.
(F.13)
Az egységmátrixszal végzett szorzásra igaz, hogy
(F.14)
A mátrix determinánsa
Az A (n×n)-es kvadratikus mátrix determinánsa
, melyet (az első sor szerint kifejtve) a következőképpen kapunk meg:
(F.15)
Szinguláris mátrix, a mátrix inverze, pszeudoinverz
Legyen A egy (n×n)-es kvadratikus mátrix. A mátrix szinguláris, ha
Ha a kvadratikus mátrix nemszinguláris, akkor és csak akkor létezik egy olyan B mátrix melyre
(F.16)
A
mátrixot az A mátrix (multiplikatív) inverzének nevezzük [Pen55].
Fontos tulajdonságok az inverzre:
(F.17)
Minden
mátrixhoz létezik egy egyértelmű
mátrix, melyet az A mátrix pszeudoinverzének vagy Moore–Penrose inverzének nevezünk. A pszeudoinverzre a következő összefüggések teljesülnek:
(F.18)
Ha A nemszinguláris, kvadratikus mátrix, akkor a pszeudoinverz megegyezik a mátrix inverzével, vagyis:
.
Ha
vagy
nemszinguláris, a pszeudoinverz definiálható mint:
(F.19)
illetve, mint
(F.20)
Az előbbi esetben szokás a mátrix pszeudoinverzét az alábbi módon is definiálni:
, (F.21)
míg az utóbbi esetben az alábbi definíció alkalmazható:
(F.22)
Néhány hasznos összefüggés a pszeudoinverzre:
(F.23)
Mátrix inverziós lemma
A Sherman-Morrison-Woodbury formula számos esetben hasznos lehet
inverzének meghatározásánál, amennyiben
és
nemszingulárisak.
(F.24)
Vektorok lineáris függetlensége
Legyen egy
,
vektorkészletünk az és legyenek α1, α2, …, αn skalárok.
A
vektort az
vektorok lineáris kombinációjának nevezzük. Az
vektorok lineárisan függetlenek, ha a c=0 akkor és csak akkor áll fenn, ha
.
Egy
mátrix oszlopvektorai akkor és csak akkor lineárisan függetlenek, ha
nemszinguláris, a sorvektorai pedig akkor és csak akkor lineárisan függetlenek, ha
nemszinguláris.
A mátrix rangja
Az
mátrix rangja a maximális számú lineárisan független oszlopvektorainak a száma, vagy alternatív definícióként a maximális számú lineárisan független sorvektorainak a száma.
Egy
(m×n)-es mátrix teljes rangú, ha
rang(A)=min{m,n}. (F.25)
Megmutatható, hogy egy tetszőleges A mátrixra
(F.26)
Egy A egy (n×n)-es kvadratikus mátrix akkor és csak akkor nemszinguláris, ha teljes rangú, vagyis rang(A)=n.
Sajátértékek, sajátvektorok
Legyen A egy (n×n)-es kvadratikus mátrix. Ha létezik olyan λ skalár és olyan nemzérus v vektor, melyre fennáll. hogy
(F.27)
akkor λ-t a mátrix sajátértékének, v-t pedig a megfelelő sajátvektornak nevezzük.
A mátrix összes sajátértéke megkapható a
(F.28)
karakterisztikus polinom gyökeiként. Ha a sajátértékek egyszeres gyökök, akkor minden sajátértékhez egy sajátvektor-készlet tartozik, melynek elemei csak egy nullától különböző szorzóban térnek el egymástól. Többszörös gyökök esetén egy sajátértékhez több sajátvektor is tartozhat. Ezek a sajátvektorok nem konstans szorzóban különböznek. Diagonálmátrix sajátértékei maguk a főátlóban lévő elemek.
Ha az A mátrix nemszinguláris, akkor összes sajátértéke nullától különböző és a mátrix inverzének sajátértékei a mátrix sajátértékeinek reciprokai.
Egy szimmetrikus mátrix sajátértékei mind valós számok. A szimmetrikus mátrix sajátvektorai ortogonális vektor-készletet alkotnak, vagyis
(F.29)
A maximális és minimális sajátértékekre fennállnak az alábbi összefüggések (Rayleigh hányados)
(F.30)
Ha egy A szimmetrikus mátrix minden sajátértéke szigorúan pozitív (λi > 0 , i=1, 2, …, n), a mátrix pozitív definit. Ha a sajátértékek nemnegatívak, akkor a mátrix pozitív szemidefinit. A mátrix nemdefinit, ha van legalább egy pozitív és legalább egy negatív sajátértéke.
Ha A egy olyan mátrix, hogy
, akkor a mátrix az alábbi szorzat formájában előállítható:
A=VΛVT (F.31)
ahol V a mátrix sajátvektoraiból, mint oszlopvektorokból képezett ortogonális mátrix, Λ pedig a sajátértékek diagonálmátrixa.
A mátrix nyoma
Egy kvadratikus A (n×n)-es mátrix nyoma a főátlóbeli elemeinek az összege. A mátrix nyoma a sajátértékeinek összegeként is meghatározható.
(F.32)