Ebben a fejezetben meglátjuk, hogy az ágensek miért akarhatnak információt tartalmazó üzeneteket küldeni egymásnak, illetve azt, hogy ezt hogyan tehetik meg.

Alkonyodik az Amboseli Nemzeti Park szavannás erdőségében, közel a Kilimandzsáró tövéhez. A fehérbarkójú cerkófmajom vagy grivet (Cercopithecus aethiops – a ford.) egy csoportja épp élelem után kutat, amikor az egyik grivet hangos kiáltó hívást hallat. A csoport többi tagja felismeri, hogy ez egy leopárdra figyelmeztető felhívás (amely különbözik a sasra figyelmeztető rövid köhintéstől vagy a kígyókra vonatkozó sziszegéstől), és a fákra sietnek. A grivet sikeresen kommunikált a csoporttal.

A kommunikáció (communication) az információ szándékolt átadása közös jelrendszerből választott jel létrehozása és észlelése által. Az állatok többsége használ jelzéseket fontos üzenetek kifejezésére: itt van élelem, ragadozó a közelben, gyere közelebb, vonulj vissza, párosodjunk. Egy részlegesen megfigyelhető világban a kommunikáció segít az ágenseknek sikeresnek lenni, mivel megfigyelhetnek mások által észlelt vagy kikövetkeztetett információt.

Az embereket a nyelvként (language) ismert, strukturált üzenetekből álló összetett rendszer különbözteti meg más élőlényektől, amely lehetővé teszi számunkra, hogy a világról szóló ismereteink nagy részét átadhassuk egymásnak. Bár a csimpánzok, delfinek és más emlősök több száz jeles szókinccsel rendelkeznek, és van valamiféle hajlamuk ezek összekapcsolására, az ember az egyedüli faj, amely minőségileg különböző üzenetek korlátlan számát képes megbízhatóan átadni.

Természetesen vannak más tulajdonságok, amelyek egyedülállóan emberiek: egyetlen más faj sem visel ruhát, készít művészeti alkotásokat vagy néz naponta három órán át televíziót. Azonban amikor Turing a tesztjét javasolta (lásd 1.1. alfejezet), a nyelvre alapozta azt, mivel a nyelv bensőséges kapcsolatban áll a gondolkodással. Ebben a fejezetben elmagyarázzuk, hogyan működik egy kommunikáló ágens, és bemutatjuk az angol nyelv egy egyszerűsített részletét.