16. fejezet - Egyszerű döntések meghozatala

Ebben a fejezetben láthatjuk, hogyan kell egy ágensnek döntéseket úgy meghoznia, hogy elérje, amit akar – az esetek nagy részében legalábbis.

Ebben a fejezetben visszatérünk a hasznosságelmélet gondolatához, amit a 13. fejezetben vezettünk be. Megmutatjuk a hasznosságelméletnek a valószínűség-számítással való összekapcsolását egy döntéselméleti ágens létrehozásához, amely a meggyőződéseinek és célkitűzéseinek megfelelő racionális döntéseket képes hozni. Az ilyen ágensek képesek döntéseket hozni olyan esetekben is, amikor a bizonytalanság és az ellentétes célok egy logikai ágens számára nem tennék lehetővé a döntést. Egy célorientált ágens valójában az állapotokat két csoportba, egy jó (cél) és egy rossz (nem cél) csoportba sorolja be, míg egy döntéselméleti ágens az állapotok jóságát egy folytonos mértékkel fejezi ki.

A 16.1. alfejezet a döntéselmélet alapvető elveit vezeti be: a várható hasznosság maximálását. A 16.2. alfejezet megmutatja, hogy bármely racionális ágens viselkedése leírható egy hasznosságfüggvény feltételezésével és egy azon alapuló maximálással. A 16.3. alfejezet részletesebben megvizsgálja a hasznosságfüggvény tulajdonságait, különösen ezek kapcsolatát olyan egyedi mennyiségekhez, mint a pénz. A 16.4. alfejezet ismerteti, hogyan lehet a több mennyiségtől függő hasznosságfüggvényeket kezelni. A 16.5. alfejezet leírja a döntéshozó rendszerek megvalósítását. Nevezetesen, bevezetjük a döntési hálózatok (decision networks) formalizmust – más néven hatásdiagramot, (influence diagram) –, ami kiterjeszti a valószínűségi hálózatokat, hogy a „cselekvéseket” és a „hasznosságokat” is tudják kezelni. A fejezet többi része azokat a kérdéseket vizsgálja, amelyek a döntéselméletnek a szakértői rendszerekkel kapcsolatos alkalmazásakor lépnek fel.