Ebben a fejezeteben a világ objektumait és ezek kapcsolatait vizsgáljuk meg, és megpróbálunk érvelni ezek felhasználásával.

A 7. fejezetben megmutattuk, hogy egy tudásbázisú ágens hogyan képes reprezentálni az őt körülvevő világot, és hogyan vezeti le a végrehajtandó cselekvéseket. Reprezentációs nyelvként az ítéletkalkulust alkalmaztuk, mert ez elégséges volt a logika és a tudásbázisú ágensek alapvető tulajdonságainak leírásához. Sajnos az ítéletkalkulus nyelvezete túlságosan korlátos ahhoz, hogy összetett környezetekről szerzett tudást megfelelő módon reprezentáljon. Ebben a fejezetben az elsőrendű logikát^[74] (first-order logic) vizsgáljuk, amelynek kifejezőereje elégséges ahhoz, hogy a józan ésszel felfogható tudásunk nagy részét reprezentálja. Ezenkívül az elsőrendű logika sok más reprezentációs nyelvet magában foglal, vagy alapját képezi, és hosszú évtizedek óta vizsgálatok tárgya. A 8.1. alfejezetben a reprezentációs nyelvek általános bemutatásával kezdünk; a 8.2. alfejezetben az elsőrendű logika szintaxisát és szemantikáját tárgyaljuk; a 8.3. és 8.4. alfejezet leírja az elsőrendű logika használatát egyszerű reprezentációk esetén.