Amelyben megkíséreljük megmagyarázni, hogy miért tartjuk a mesterséges intelligenciát olyan területnek, amit igenis érdemes tanulmányozni, és amelyben azt is megkíséreljük eldönteni, hogy vajon mi is ez a terület.

Az ember Homo sapiensnek – gondolkodó embernek – nevezte el a saját fajtáját, mert mentális képességeink annyira fontosak a számunkra. Évezredek óta próbáljuk megérteni azt, hogy hogyan gondolkozunk. Azt, hogy az anyag néhány maréknyi mennyisége hogyan képes a saját magánál sokkal nagyobb és bonyolultabb világot észlelni, megérteni, a világ alakulását megjósolni és manipulálni. A mesterséges intelligencia (artificial intelligence), röviden MI (AI), még tovább is megy: az intelligens entitások megértése mellett ilyen entitások építésével is próbálkozik.

Az MI az egyik legújabb tudományterület. A munka közvetlenül a második világháború befejeztével kezdődött. A mesterséges intelligencia elnevezés 1956-ban született meg. A molekuláris biológiával egyetemben az MI az a terület, amiről más tudományterületek kutatói úgy nyilatkoznak, hogy „én legszívesebben ezzel foglalkoznék”. Egy fizikushallgató teljes joggal gondolhatja, hogy Galilei, Newton, Einstein és mások már minden jó ötlettel rég előálltak. Ezzel szemben az MI-ben az Einstein-kaliberű egyéniségek előtt még szabad az út.

Az MI jelenleg az általános rendeltetésű területektől, mint az észlelés és a tanulás, egészen olyan specifikus feladatokig, mint a gépi sakk, a matematikai tételbizonyítás, a gépi költészet vagy az orvosi diagnózis, a legkülönbözőbb részterületek óriási választékát öleli át. Az MI az intellektuális képességeket igénylő feladatokat rendszerezi és automatizálja, és így potenciálisan releváns az értelmes emberi cselekvés minden területén. Ilyen értelemben az MI igazán univerzális tudomány.