A pályázatban megnevezett informatikai termékkel arra a problémára keresünk konstruktív választ, hogy a rohamosan fejlődő és változó informatikai paradigmák mellett, hogyan kell szakmai körökben hatékonyan ismertetni, de egyúttal szélesebb társadalmi körökkel is megértetni a mesterséges intelligencia vívmányainak egyre fontosabb informatikai szerepét.
Az informatika hőskorában a mesterséges intelligencia ugyan nagy érdeklődést kiváltó, dicsért és/vagy kritizált, mégis egyedi, szakmailag beszűkült, alkalmazásukban csekély (szak)felhasználói kört érintő (leegyszerűsítve: szakértő rendszereket) informatikai termékeket hozott napvilágra. Ahogy az informatika arculata mára teljesen megváltozott (a sok jellemző trend közül elég, ha csak a globális, világméretű számítógépes hálózatokat, a konyhától az irodáig mindenhol megjelenő, mindent átszövő számítástechnikát, és az ilyen számítástechnikát laikus módon, szakszerűtlenül felhasználók tömeges megjelenését, valamint a lágy számítási módszerek széleskörű alkalmazását emeljük ki), így megváltozott a mesterséges intelligencia szakmai kínálata, a lehetőségeinek a megítélése és ezáltal a mesterséges intelligenciának az informatikában elfoglalt helye.
Manapság egy mesterségesen intelligens informatikai rendszer nem az informatikai fejlesztés elérendő célja, hanem a fejlesztés csupán egyik eszköze. Bármennyire is érdekes kihívás lehet önmagában az emberi intelligenciát utánzó gépi rendszerek létrehozása, a mai informatikának ez nem elsődleges célja. Sokkal inkább célja a különböző egyedi, vagy csoportos humán aktivitásokat megfelelően kialakított informatikai szolgáltatásokkal megtámogatni, mérsékelve azáltal az emberi felhasználók fizikai, gazdasági, ill. kognitív terhelését.
A mesterséges intelligencia ma tehát egy eszköz, amely komponensként elvegyül a többi informatikai módszertan körében, és a hatása elsősorban az informatikai szolgáltatások választékában, minőségében, emberbarát arculatában, fenntarthatóságában, vagy akár a biztonságtechnikájában látszik meg. Kiragadott példaként hadd említsük meg, hogy nem a tanulás képessége a fontos, hanem hogy annak révén egy informatikai rendszer adaptív tud lenni, képes működésének romlása nélkül alkalmazkodni a változó működési feltételekhez és a változó igényű felhasználókhoz. Nem a tudásreprezentáció és a logikai következtetés képessége a fontos, hanem az informatikai rendszereknek az a képessége, ahogy különféle eredetű és megbízhatóságú információból hihető döntéstámogatást nyújtanak. Nem a természetes nyelv, vagy a beszéd megértése az érdekes, hanem, hogy ezzel egy informatikai rendszer tud olyan felhasználóval is kapcsolatot teremteni és kiszolgálni őt, akinek idegen a klaviatúra és egér használata. Sok hasonló példát lehetne sorolni a mesterséges intelligencia egész módszertanából merítve.
Az elmondottaknak egyenes folyománya, hogy a mesterséges intelligencia ma az informatika egyik alapozó területévé nőtte ki magát és ezért megfelelő helyet kell szorítani részére az informatika oktatásában. Mint bevetendő eszközt, minden mérnök informatikusnak ismernie kell, legalább olyan mértékben, hogy alkalmazásával milyen problémák megoldását várhatjuk sikerrel. Ennél talán az a tudás is fontosabb (és ez a tervezett projekt termékben hangsúlyozottan helyet is kap), hogy mi az, amit a mesterséges intelligencia mégsem fog orvosolni, hogy egy informatikai rendszert jól csengő, ám fölösleges szolgáltatásokkal ne terheljünk. Ettől a szakmai felfogástól viszont teljesen elüt, hogy a széleskörű laikus publikum számára a mesterséges intelligencia ma még mindig egy enigmatikus, elit tudományterületnek számít, amelytől nagyon érdekes híreket ugyan el lehet várni, de nagyon hasznos dolgokat nemigen. Magyarán ez egy olyan terület, amiről a publikum sem, de médiaszakemberek sem rendelkeznek hiteles és használható képpel.
